Találtunk magunknak egy jó kis asztalt az emeleten és mi is elkezdtünk beszélgetni, inni, ahogy kell:) Végül olyan jóra sikerült a buli, hogy tánc és éneklés lett belőle és persze folyamatos nevetés egymáson, másokon vagy magunkon, a francia fiúk akcentusán, amiből szinte semmit nem értesz bármennyire is hegyezed a füled…:)
Sokszoros könyörgé
És lám lám, egyszercsak felcsendült a mindenki által oly jól ismert "YMCA" a pubban, amelynek természetesen mindenki tudta a koreográfiáját.
Így tehát az első Goreyban megesett pubozásom után végre megérezhettem, hogy milyen is az igazi pub Dublinban.
A kocsit kint hagytuk a város szélén (Anyának és Gerinek: a sofőr természetesen nem ivott alkoholt, úgyhogy biztonságban voltunk), de persze az utolsó villamos nem jött. Viszont mivel nem akartunk vagyonokat fizetni a taxiért, így sétáltunk a kocsink felé kb. 1 órát és utána ültünk csak be egy taxiba, tehát egyáltalán nem volt messze...:)
Szóval kalandos volt, nem mondom, de megérte, mert egy szuper csapatépítő napot töltöttünk együtt, hajnali 3-ra sikerült is haza érni.
Kataaaa!!! A 'vájemszíéj'-ből a 'váááj' az 'Y', nem pedig 'w', az említett hangot 'dábüljú'-nak ejtjük ;)
VálaszTörlésfanni&mate
Köszi Máté, javítva:)
VálaszTörlésNem tudom mi lelt, amikor azt írtam..:)
Puszi!
Kata