„Ír életem” meséje augusztus 3-ával, egy hétfői nappal folytatódik, amikor is, augusztus első hétfője lévén állami ünnep van, így nem is dolgoztunk. Ekkor került megrendezésre Tinahely-ben a mezőgazdasági show. El sem hittem volna, ha nem látom, hogy egy ilyen kis város mekkora hepajt csap. Számunkra ez azért volt fontos esemény, mert Bruce (a főnökünk) ebben a városkában él, szóval ők is aktívan részt vettek a Show szervezésében. Bár azt nem teljesen értem, hogy a rendezvény neve miért SHOW??! Inkább búcsúhoz, állatkerthez, színházhoz és régi dolgok kiállításának egyvelegéhez hasonlítanám:) Maga a rendezvény nagyon kedves és élvezhető lett volna, ha nem egy sártenger közepén rendezték volna meg… A kocsik elakadtak a trutyiban, mindenki az otthon is nagyon design-os gumicsizmában "nyomta". Én meg a kis Nike sportcipőmben (hozzátenném, hogy először egy topánkában indultam neki, amikor visszaküldtek a lakásba, hogy ugye ezt nem gondoltam komolyan:) , még nem tudtam mire vállalkoztam...Szóval tényleg halál durva elmény volt. Olyan is megesett velem, hogy majdnem elhagytam a cipőmet sétálás közben, mert beleragadt a sárba...
Maguk a látnivalók nagyon érdekesek voltak, mert tele volt mindenféle szarvasmarhával, birkával, lóval, kutyával. Érdekes volt látni, hogy az egyes fajták mennyire különböznek egymástól. A másik elragadó látványt pedig a régi autók Európában is egyik legnagyobbnak számító gyűjteménye nyújtotta.
A Bruce-ék által vezetett sátorban kaptunk egy kis kávét, szendvicset, sütit (talán ez volt a legjobb része:). Ja, és szépségkirálynő választás is volt. A lányok gyönyörű ruhákban és GUMICSIZMÁBAN :))) tündököltek.
A sártól eltekintve jó volt látni, hogy egy Magyarországhoz képest teljesen más országban mi számít nagy eseménynek. Pár óra dagonyázás után kocsiba ültünk és olyan szerencsések voltunk, hogy nem is ragadtunk bele a sárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése