Eljegyzési parti a farmon :)

Két héttel ezelőtt vasárnap délutánra meghívást kaptunk a főnök tesójának lánya eljegyzési bulijára, akit egy orosz fiú jegyzett el. Nagyon izgultam és vártam, hogy végre láthassak valami igazi ír sütögetős családi bulit, hogy hogyan is zajlik ez itt Írországban :)

Amikor megérkeztünk már nagyon sokan voltak. Az ezer féle fasírt, csirkemell, hamburger husi már ki is sült. Mindenki a kertben volt, üldögéltek a fűben, beszélgettek iszogatták a kis borukat, pezsgőjüket vagy éppen koktéljukat, a gyerekek egymással és a kutyákkal játszottak. Természetesen nagyon kedvesen fogadtak minket, egyből piát a kezünkbe nyomva és megpakolva a tányérunkat finomabbnál finomabb frissen sültekkel és salátákkal. Ezután mi is leültünk és elkezdtünk ismerkedni. Mindenki nagyon aranyos és érdeklődő volt, kifaggattak minket mindenről. Honnan jövünk, hol dolgozunk, hogy tetszik Írország, a szokásos :) Az idő nagyon szuper volt, szerencsére nem esett az eső, így a finom falatok fogyasztása közben beszélgettünk és gyönyörködhettem az óriási kertben és a házigazdák gyönyörű házában.

Na, de a beszélgetés és a főételek elfogyasztása után jött csak, aminek jönnie kell, a DESSZERT (EK)… Magyarországon is nagyon sokféle édességet tudunk készíteni és egy-egy családi buli alkalmával is rengeteg nyalánkság közül szoktam válogatni otthon is, de ez gyerekek minden képzeletemet felülmúlta…

Volt itt fagyi (10 féle ízben) csoki és eper öntettel, muffin, csokis süti, habos süti gyümölccsel, sajttorta, ilyen torta, olyan torta. De komolyan egy óriási asztal volt tele pakolva, egyszerűen nem lehetett leállni az édesség zabálással… :) Amikor kb. a harmadik vagy negyedik kört mentem, utána érkeztek meg még egy gyömbéres tortával, hogy jaaa, akkor itt a desszert :) Gondoltam magamban, megint…Úristen, de hát nyilván azt is meg kellett kóstolni.

Ezután a „nagy munka” után következett a jól megérdemelt kávé és tea, amit szintén ipari mennyiségben készítettek a házigazdák. :) Valamint folytatódhatott a beszélgetés a kedvesebbnél kedvesebb emberekkel, akikből áradt a melegség és a jóindulat felénk.

Egyébként összességében azt mondanám, hogy extra nagy különbség nincs egy ír és egy magyar kerti sütögetés között. Az ételek hasonlóak, az íz világ is. Megint picit otthon éreztem magam, ahogy mindenki beszélgetett, viccelődött egymással, nevetgettünk olyan volt mintha az otthoni kertben ülnék a saját családommal falatozgatva, ami nagyon jó érzéssel töltött el.

Ahogy közeledett az este, egyre többen haza indultak. Mi még maradtunk, segítettünk pakolászni, mosogatni és a szűkebb kör, aki ott maradt bevonult a nappaliba egy kis csokira, gyömbéres tortára, teára, beszélgetésre. :)

Andrew körbevezetett minket Ritával a farmon. Galambok, tyúkok, kacsák, malacok, kis bocik, pulykák között. Az állatokban sincs nagy differencia :)

De Ritának csak ezután következett az igazi kaland, ugyanis egy gyenge pillanatában tett egy olyan meggondolatlan kijelentést, miszerint ő már pedig ki szeretné próbálni, hogy akkor hogy is zajlik ez a tehénfejés egy farmon. Szóval kapott váltóruhát és nagyon szívélyesen beinvitálták az istállóba, ahol testközelből megtapasztalhatta a vidék varázsát. Én nem voltam ilyen meggondolatlan, szóval maradtam továbbra is a meleg szobában folytatva a beszélgetést és iszogatást a többiekkel. Félre ne értsétek, vagy nem tudom, hogy tudjátok-e (én nem tudtam) de a tehénfejés a 21. században már nem kézzel zajlik ám, hanem a géppel.

Ami számomra teljesen új információként hatott. Egy nyolcvégű pumpát vagy szívó fejet ráhelyeznek a tehén tőgyére és ez szívja ki a tejet. Mondanom sem kell, hogy itt nem három tehénről beszélünk ám, hanem kb. 120-ról, amiket minden reggel és este meg kell fejni, nem semmi munka lehet ez a hét minden napján. Szóval Rita barátnőm igazi „farm- tapasztalatot” szerzett, én csak bekukkantottam az istállóba és inkább maradtam a mosogatásnál :)

Arról nem is beszélve, hogy a fejés közben az egyik tehén úgy döntött, hogy ő már pedig Ritán végzi el a nagy dolgát, így aztán tényleg minden „csínját-bínját” megtapasztalta a farmer életnek. :)

Miután végeztek, lassan elköszöntünk, megköszönve a vendéglátást és még egyszer gratulálva az eljegyzéshez.

A tapasztalat nagyon szuper volt, a kaja fenséges, az emberektől csak pozitív energiát lehetett kapni, szóval így néz ki egy igazi eljegyzési bulival egybekötött kerti parti vidéken, a farmon, Írországban. :)

Dublin: Boldog 250. szülinapot Guiness!!

Blogom újjáélesztgetését folytatva a másfél napos dublini kirándulásom következik, amely a Guiness 250. szülinapjának hétvégéjén esett meg szeptember 26-27-én. Már önmagban az esemény miatt szuper hétvégének ígerkezett, az is volt.. :)

Én csak szombat reggel indultam Rita után, mivel még pénteken este is a szakdogámmal bajlódtam. Szombat reggeli megérkezésem után persze első dolgunk egy finom reggeliző helyre vezetett, amit kávéval kísértünk le. Mivel a várost már láttuk a múltkor, így igyekeztünk olyan, eldugottabb helyeket felfedezni, amire múlkor nem volt idő.

Kora délutánra egy sütögetésre voltunk hivatalosak a Phoenix Park-ba, amit a Couch Surfing egyesülete szervezett (Ez egy olyan egyesület, amely egy webes közösségi oldallal rendelkezik és összehozza azokat az embereket az egész világon, akik szeretik a különböző kultúrákat, esetleg ingyen szállást is tudnak adni, ha az ő városukban jársz. Hihetetlen, de tényleg van ilyen, én is csak itt halottam róla először, pedig nagyon sok magyar is fent van a honlapon.)

Na, de vissza a sztorihoz, ha emlékeztek, korábban azt írtam erről a parkról, hogy Dublin tüdejének is nevezik és arról ne is beszéljünk, hogy Európa egyik legnagyobb zöld övezetéről van szó. Hát majd most kiderül mekkora is valójában. Mondtam Ritának, hogy mindenféleképp menjünk el, semmit nem veszíthetünk, biztos tuti jó lesz. Felpattantunk a villamosra és felsétáltunk a Phoenix Parkba, ami jócskán a város szélén található.

Beléptünk a főbejárati kapun és megpróbáltuk felhívni az egyik ismerősünket, aki már ott volt a sütögetésen, hogy akkor most hova is menjünk…?? Na, erre közölték velünk, hogy maradjunk a fő útvonalon, ami a park közepén halad, sétáljunk el a harmadik körforgalomig, ami kb. 1 óra, ott forduljunk balra sétáljunk fél órát, és akkor gondolom nem is kell folytatnom, ekkor jöttem rá, hogy ez nem a Széchenyi tér, hogy mi itt majd elsétálgatunk… :)

Ekkor persze teljes pánik tört ránk. Viszont szokásunkhoz híven, amikor nagyon messzire kell mennünk és nincs semmilyen tömegközlekedési eszköz sem a közelben, akkor vesszük elő stoppolási tudományunkat. Ugyanis itt Írországban, ez továbbra is bevett szokás, mert mindenki nagyon kedves, így semmilyen veszélyt nem hordoz. Na, most a stoppolás odáig fajult, hogy két kocsit is megállítottunk egymás után, ötször hívtuk fel a sütögető csapatot, hogy mégis hol vannak pontosan. Fülről fülre adogatva a telefont, hogy ki fog fel többet az úteligazításból. A második kocsiban, amit megállítottunk egy nagyon kedves házaspár ült, akik miközben próbáltunk rátalálni a rejtélyes sütögető helyre, Európa egyik legnagyobb parkjában, mesét tartottak a Phoenix Parkról és Dublinról. Persze kifaggatva minket, hogy hol dolgozunk, mit csinálunk, hogy tetszik nekünk Írország.

A stoppolás mindig egy nagyon kedves tapasztalat, ugyanis egyszerűen nem tudok betelni az itteni emberek nyitottságával, jóakaratával és kedvességével. Nagy nehezen, még a két kocsival is egy órát keresgélve, végül megtaláltuk, hogy hol is sütögetnek a barátaink. Mondanom sem kell, hogy addigra már kezdett besötétedni és a kajából is csak pár falat maradt.. :) De kalandunk még ekkor korántsem ért véget. Ugyanis persze nem volt elég kocsi, hogy mindenki beférjen, így mi maradtunk Ritával valamint egy másik srác és csajszi, aki arra vállalkozott, hogy már pedig mi megtaláljuk a buszmegállót valahogy, ami persze a parkon kívül volt, szóval először ki kellett jutni…

Már korom sötét volt, úgyhogy kezdett picit parás lenni a helyzet, de gondoltam négyünket már csak nem támad meg senki vagy ha igen, akkor nekem lesz időm elfutni, amíg a többieket elkapják ;) Szóval megindultunk lefelé, csak nagyjából találgatva, megérzéseinkre hallgatva a korom sötétben, követve az utat. Ahogyan haladtunk befelé a park egyre fásabb, csendesebb területére egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy őzike szalad el előttünk. Ez volt a kezdet, aztán megjelent egy másik, azt már inkább szarvasnak mondanám, majd még egy, és így tovább… Egy egész csorda a sötétben, hihetetlen látvány volt. El tudjátok képzelni, hogy „néhány” percre az utak zajától és mindössze fél órára az ír sziget fővárosának központjától, mi csak sétálgatunk és megjelenik egy őz csorda?!

Egy óra séta után (egyszer kétszer ugyan elbizonytalanodtam, hogy kitalálunk-e, de nem mondtam senkinek …:) sikerült kijutnunk egy teljesen másik pontján a parknak, mint ahol bementünk. Felültünk az első buszra és irány a városközpont, hiszen szombat este volt, és várt minket Arthur Guiness, hogy boldog 250. szülinapot kívánjunk neki ;)

A Couch Surfing zártkörű bulija egy nagyon igényes kis pubban volt. Rengeteg emberrel találkoztam a világ hihetetlen, hogy milyen pontjairól. És megint ez a mindenki érdeklődő, „mit csinálsz, hogy érzed magad Írországban”- mosollyal az arcán, itt aztán tényleg fel lehet töltődni pozitív energiával. Na, de ismét történt velem egy eszméletlen dolog, ami talán az egyik legszebb pillanatok közé tartozik életemnek. Nem fogjátok elhinni, hogy mi volt ez…

A pillanat, amikor megláttam a pub hátsó üveg polcán csillogó üveget, amelyre ez volt írva: FÜTYÜLŐS BARACK PÁLINKA!!!! JJJ Azt hittem elájulok örömömben, mert mindig gondban vagyok, hogy mit is igyak és itt nem is nagyon van rövid ital, így különösen szokatlan néha a helyzet a jó öreg hazai pálinka nélkül, amihez semmi hasonlót nem találtam itt eddig. Na, most amikor megláttam, örömömben elkezdtem ugrálni, esküszöm majdnem el is pityeredtem (mielőtt még valaki azt hinné, nem vagyok alkoholista :), csak egyszerűen az érzés annyira megragadott). Egyből rávettem Ritát, hogy itt az általam már halál unalomig emlegetett MAGYAR PÁLINKA, amit most azonnal meg kell kóstolnunk. Meg is tettük, nem tudnám leírni, hogy mit éreztem :)) Megkérdeztem a pultos nőt, hogy honnan szerezték és mondták, hogy valaki hozta. Innentől már adott volt az este hangulata, persze Ritának is nagyon ízlett. Szóval így töltöttem el szombat estémet egy magyar pálinka mellett az ír pubban.

A vasárnapi nap már csak a jó öreg reggeli Starbucks-os kávéval és rövid vásárlással telt, mert kora délután indultunk haza, mivel hétfőn reggelt 8-tól várt minket a munka…

Első Toastmasters Beszédem

Szakdolgozatom mámorából (negatív értelemben) hosszú idő után visszatérve, újból jelentkezem. Bocsánat, hogy az elmúlt egy hónapban haldoklott a blogom, most mindent bepótolok… :)
Na, de kezdjük időrendi sorrendben, hogy mi is történt velem az elmúlt egy hónapban….

Amit már több embernek is újságoltam, egy új csoport tagja lettem, melynek neve TOASTMASTERS. Mi is ez a szerveződés valójában? A dolog egy nemzetközi szervezetet takar, ami Amerikából (honnan máshonnan) indult. A lényege, segítenek megtanulni, hogy hogyan is kell sok ember előtt beszédet tartani. A tagok minden második héten találkát rendeznek, itt Goreyban is és mindenki kiélheti szereplési vágyát.

Amikor tagokká váltunk Ritával kaptunk egy kis csomagot, amely minden fontos infót tartalmaz. Beszédek sorrendje (10 beszéd épül egymásra, egyre hosszabb ideig kell beszélned, egyre komolyabban felépített struktúrában). A beszédek végén mindenkit az est elején random módon kiválasztott felelőse értékel. Ezen felül pedig minden néző is kitölt egy lapot, hogy ő hogyan látta a beszédedet, így nagyon sokat lehet tanulni belőle.
A beszédek viszont csak az est első felében zajlanak. Ezután mindig egy kis szünet következik (tea, kávé, süti, tapasztalatcsere:). Majd a második részben egy kerekasztal beszélgetéshez hasonló dolog következik. A korábbi találkozón kijelölt tag összegyűjt egy két aktuális témát, elmondja őket, a hallgatóság pedig ezután elmondja a saját nézőpontját, véleményét. Mindent, ami az esten történik egy folyamatosan cserélődő időmérő stopperrel mér. Az est végén pedig kiértékelik az egész találkozót, további értékelők kiértékelik azokat, akik a beszédeket értékelték, és legvégül az értékelők értékelőjét is kiértékeli egy ember az est zárásaként. Szóval itt aztán mindenki ki van ám értékelve… :D

A rendezvényre amúgy teljesen véletlenül akadtam rá a helyi újságot lapozgatva, amikor épp majd megevett az unalom (még a szakdogás őrület kezdete előtt…). Ráadásul úgy, hogy este fél 8 volt, és az első találkozó a nyár után 8-kor kezdődött. Úgyhogy kiugrasztottam Ritát a tus alól és mondtam, hogy most vagy soha. Itt a lehetőség, hogy kipróbáljunk valami újat.

Persze már az első találkán körül rajongtak és örömmel fogadtak, mert ugye egyrészt külföldiek vagyunk, így mindenképp érdekesek, másrészt pedig mi vagyunk a legfiatalabb tagok is egyben. Így 2in1 jól jöttünk :)

Na, de várjatok, mert még egy szót sem szóltam az első beszédemről. Tehát az első találka a bemutatkozással, körül szimatolással telt. Az első este végén pedig elkezdték kérdezgetni, hogy akkor ki mit csinál a következő találkozóra. Elérkezett a kérdés, hogy ki szeretne beszélni. Hát ki jelentkezett az első alkalom után, hogy beszélni szeretne, nyilván én… Amivel megint szereztem egy jó pontot, mert mindenki nagyon díjazta, hogy nem tökölök, hanem belevágok a közepébe.

Az első beszéd amúgy csak arról szól, hogy mutasd be magad a többieknek. A feladat lényegében, hogy csinálj egy beszédet 3-5 percben, ezen kívül semmi extra kötöttség. Elérkezett a szerda este, picit izgulva, de megtartottam első beszédem Magyarországról, Majsáról, Szegedről, egyetemről, családról, szakdogáról egy képekkel fűszerezett prezentációs diasorral együtt.

A következő beszédemet a héten szerda este tartom, úgyhogy szorítsatok! :)