Észak-Írország fővárosa, Belfast

Hosszas tervezgetés után, mindenkit mozgósítva, szállást szervezve két héttel ezelőtt egyik leghosszabb túránkra indultunk Észak-Írország fővárosába, Belfastba.

Utunk már az elejétől fogva kalandosnak ígérkezett, ugyanis nem sok jót hallani a belfasti helyzetről, valamint a városban uralkodó hangulatról még a mai napig sem sajnos.

Ezen felül pedig Rita, orosz gyakornoktársam, akinek vízum kell Oroszországból az Európai Unióba nem volt benne biztos, hogy vízumával jogosult-e az Észak-Írországba való belépésre. Mindenki mondta itt délen, hogy már semmilyen határ nincs a két országrész között, szabadon átmehetünk. Azért persze aggódtunk nehogy baj legyen, mert a vízum hivatalosan nem ad lehetőséget neki, hogy az Egyesült Királyság területére lépjen. Szóval nagy izgalmakkal, de még ennél is nagyobb várakozással indultunk neki hosszú hétvégénknek, mivel hétfőn sem dolgoztunk :)

A négy és fél órás út után, kicsit megfáradva megérkeztünk, vendéglátónk, milyen meglepő egy pub eltt várt bennünket. Lecuccoltunk, majdnem sokkot kaptunk olyan jó kis lakásban laktunk, aztán megindultunk a belfasti éjszakának.

Szerencsére pont a belfasti egyetem fesztiváljának hétvégéjén érkeztünk, szóval volt milyen programokból válogatnunk. Választásunk egy indiai partyra esett, ahol szuper indiai zenét játszottak, egy nagyon hangulatosan berendezett óriási sátorban. A dj szuper volt, illetve táncos előadás is volt, amit szintén nagyon élveztünk, majd mi is táncra perdültünk :) Sajnos energiánk nem vitt minket túl messzire az egész hetes munka es a majdnem 5 órás út után, így éjfél felé a hazamenetel mellett döntöttünk.

Szombaton egész nap várost néztünk. Persze indulás előtt a vendéglátónk főzött egy szuper és nem éppen "lightnak" mondható ír reggelit :) Majd megnéztünk a Belfastban nevezetes festett falakat, a városra nyíló remek kilátást egy bevásárlóközpont tetejéről, az egyetemi campust, egy hangulatos ír éttermet, stb. Mindezt gyalog, szóval mondhatni elég mozgalmas napunk volt :)

Este a többiek megint partyzni mentek, mi Ritával úgy döntöttünk, hogy nagymamáslodunk picit és inkább otthon pletyizünk és élvezzük a meleg lakást a hosszú nap után. Mivel sajnos hozzá kell tennem, hogy nem lehetünk mindig olyan szerencsések az időjárással kapcsolatban, mint Dun Laoghaire-ben voltunk. Így persze egész hétvégén esett az eső, ami persze picit nehezítette a városnézést, de gondoltuk "hát Belfastban vagyunk, kit érdekel, hogy zuhog az eső" :)

A vasárnapi nap, már rövidebben de egy kis múzeumozással és a Belfasti Kastély megtekintésével telt, szintén esőben. A Kastély udvarából még rossz időben is olyan csodálatos kilátás tárult a szemünk elé egész Belfastról, hogy hihetetlen. Az azon a héten újra megnyitott múzeumban pedig az őskortól, dinoszauruszoktól kezve egészen a mai ír helyzetig tanulmányozhattuk a történteket.

Délután, haza indulás előtt főztünk egy kis vacsorát vendéglátónknak. A jó kis hazai ízeket idéző lecsóm megint sikert arartott. Így tele pocakkal, nagyon fáradtan, csodálatos belfasti emlékekkel indultunk hosszú utunknak haza :)

Dun Laoghaire, Dublin Riviérája

Pár héttel ezelőtt, az egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy Dublin belvárosa ennyi látogatás után nem tud sok újat mutatni számunkra, így eljött az ideje a külvárosnak vagy kertvárosnak és Dublin közeli környezetének felfedezése.

Választásunk egyrészt Dun Laoghaire-re esett, amelyet a kis turista zsebkönyvem Dublin Riviérájának nevezett. Már ez a név igen csalogatóan hatott, így beleszerveztük a programba. A másik részt, ahol hétvégénk nagy részét töltöttük Bray volt, ugyanis itt volt a szállásunk. Szintén Dublin belvárosától nem messze, a tengerparton valamint a Wicklow-i hegyek között elhelyezkedő rész.

Péntek esti érkezésünkkor már olyan sötét volt, hogy észre sem vettem, hogy a pub, amiben ülünk „hot whiskyt” kortyolgatva egy az egyben a tengerparton helyezkedik el… :) De ezt másnap világosban már egyértelműen könnyebb volt felfedezni.

Szombatra kisütött a nap is, ami nagyon nagy szónak számított, ugyanis egész héten esett az a fránya eső. Néha a felhők miatt már délután kettőkor olyan érzése van az embernek, hogy sötétedik és lassan le kéne feküdni. Szóval verőfényes napsütésben elsétáltunk egy kis olasz kávézóba, a Ritával már szertartás számba menő reggeli kávénkat elfogyasztani, majd felpattantunk a vonatra és mindössze pár megállót haladva megékeztünk a dublini Riviérára.

Ezelőtt azonban már a vonatút is igen érdekes meglepetéseket tartogatott, mivel a vonatsínek a tengerparton vagy éppen a tengeri sziklák között mennek, ami leírhatatlan látványt nyújtott.

Dun Laoghaire-be való megérkezésünkkor száz ágra sütött a nap. A vonatállomástól mindössze 5 percet kellett sétálni a kikötőbe, ahol ki lehetett sétálni egészen a világítótoronyig. A tengerpart tele volt emberekkel. Fagyit nyalogattak, kávét iszogattak, görkoriztak vagy éppen kutyát sétáltattak a szikrázó napsütésben. Az egész hetes munka és rossz idő után számunkra is hihetetlen energiabomba volt ez a pár órás séta.

A kikötő felfedezése után megnéztük a várost is, bevásárló központot, kis utcákat. És megállapítottuk, hogy ezek a mondhatni Dublin külvárosának számító városkák hasonlóan gyönyörű képet mutatnak, mint az ír sziget fővárosa.

Bray is a Wicklow-i hegyekkel a szomszédságában, valamint a tengerparttal, széles skálájú pub választékával megint remek választásnak bizonyult egy hétvégénk eltöltésére írországi felfedezőutunk folyamán :)